Kezdunk visszållni a normålis eletre, ma delelött keltunk, håt mit mondjak, ez sem a kedvencem. Mivel mindig sztråjk van, ezert kicsit tovåbb tart bejutni a vårosba, de ma szerencsere megadatott, hogy kocsival mehettunk a vasutållomåsra, viszont igy is eleg szoros volt, epp elertuk a vonat. Mivel igazåbol lenyomtunk minden kötelezö muzeumot meg låtnivalot egy het alatt, ezert mår csak az esetleges kimaradt ållomåsok összeszedegetese maradt. Epp ezert voltunk ma a våroshåzånål, ami a 20. szåzad egyik leg epiteszeti dolga, 1923ban adtåk åt. Ebben az epuletben osztjåk a Nobel-dijakat, a Kek teremben, ami egyebkent barna, a nevet onnan kapta, hogy az eredeti terv alapjån kezzel keszitett kek teglåbol lett volna. Szep kertje van, termeszetesen az öböl partjån, van mindenfele szobor es a vårosalapito Birger Magnusson szarkofågja, mårmint gondolom csak valami disz. Aztån van itt arcnelkuli arany kisgyerekszobor, ami szinten nem aranybol van, de a sråc arca tenyleg kezd hiånyozni, gondolom mindenki simogatja, aztån elkopott. Egyebkent itt minden muzeumban a belepö melle kapsz egy matricåt, amit fel kell magadra ragasztanod, es ezt az emberek a låtogatås utån a legkulönbözöbb helyekre ragasztjåk, de itt meg ez is izlesesen van megoldva, ugyanis a közelben levö buszmegållo korlåtjåt ragasztottåk tele, mintegy sormintåt kepezve. Egyebkent itt is ilyen mozgo jårda van a metrolejåratnål, es mivel konkretan senki nem volt rajtunk kivul a környeken, elökörködtunk egy sort. Majd uldögeltunk kb fel oråt es elindultunk metrozni. Egyebkent figyelemre melto, hogy mennyien es legfökepp milyen idös korban sportolnak itt. Az elsö utunk fel eszakra vezetett, ami mint kiderult egy getto-szeruseg, de minden esetre rengeteg bevåndorlo el ott, szöket egyet sem låttunk. Svedul se beszelt senki. Mondjuk meg mindig szivesebben laknek itt, mint Magyarorszågon egy hasonlo helyen. Låtszott, hogy ez a resz nem a turiståk miatt van, itt közelebb van a lakohåzakhoz az iparnegyed, mint egyebkent, kevesebb a zöldterulet, meg a diszes dolgok, szoval na. Nem is volt olyan nagyon jo, igy håt tovåbbålltunk es egy måsik metrovonalon lementunk delre. Egy olyan helyen kötöttunk ki, ahol szinten keves skandinåv ember van, viszont ez mår sokkal kulturåltabban nezett ki. A terkepet nezegetve azt felteteleztuk, hogy ez egy kiepitett iskola negyed, igazåbol a kirakott terkepen a 3 iskolån es a kåvezon meg a metrolejåron kivul nem is volt nagyon semmi. Mivel sok apronk maradt, ezert jol a seggere kellett verni, meg amugyis szomjas voltam, so bementunk egy Coopba. Azt terveltuk ki, hogy simån eladjuk magunkat svedeknek, mivel megvan a szokincsunk ahoz, hogy bevåsåroljunk es fizessunk. Ugye a szomjusåg miatt a 7 Up adott volt, viszont a többi penzhez nem talåltunk årut. Mivel kezdett beborulni, meg feltåmadt a szel, ezert vettunk jegkremet. Egy dobozzal, amiben 8 mandulås, pålcikås (nem irom le, mert a Regö itt kaffog. majd ö befejezi.).... finomsåg volt.
Hazafele menet össztalålkoztunk Imrevel aki a munkahelyere sietett. Olyan gyors volt hogy a Marcellal alig ertuk utol. Pontosan 5 km/h-val mentunk!
A busz sztråjk meg mindig tart ezert megint gyalog kellett mennunk. Amikor hazaertunk beultunk a fotelba es filmet neztunk.
Ma csak ennyit csinåltunk.
Udv Marcell es Regö
Utolsó kommentek